Sajnos nem sok maradt meg az álmomból, mire magamhoz tértem reggel. Ami megmaradt, hogy Linával éppen valamiről vitázunk és próbál meggyőzni engem nagyon okos érvekkel. Mély volt a hangja, amolyan búgócsiga szerű. A haja váll alá ért és egyenes volt, enyhén visszahajlott a vége kifelé.

Én csak néztem őt, hogy milyen nagy lett. Nekem csak kislány, pedig akkor ott előttem állt egy felnőtt nő, aki huszon-harminc közötti, inkább a harminchoz közel. És értelmesen vitázik velem valamiről, ami számára nagyon fontos.